Sziasztok!
Óriási lelkesedéssel és örömmel írtam nektek az új részt, sőt, talán jobban megkedveltem ezt a blogomat, mint a másikatt, az Obsession-t.
Elkészítettem életem első trailer-ét, amivel ezt a blogot tiszteltem meg. Oldalt egy modulba kiemeltem, oda kattintva megtekinthetitek.
Számomra elképesztő, hogy kettő fejezet után, már több, mint 20 feliratkozóval dicsekedhetek.
Nagyon szépen köszönöm a rengeteg visszajelzést is!
Jó olvasást xoxo
„Kedves Arie!
Ha ezt a levelet olvasod,
akkor csodák csodájára magadhoz tértél. Sajnálom, hogy nem vagyok ott
melletted, de valamit tudnod kell...
Szerettelek
és mindig is szeretni foglak, de el kellett mennem. Egy fontos üzleti ajánlatot
kaptam, amit úgy érzek, hogy nem utasíthattam vissza. Már most hiányzol pöttöm,
de tudnod kell, hogy ha ezt kihagytam volna, örökké bánnám. Nem szeretném
elárulni hollétemet, legyen elég annyi, hogy Amerikában tartózkodom.
Elképesztő
lány vagy. Örülök, hogy magadhoz tértél. Ez a baleset az én hibám volt, amit
örökké bánni fogok.
Harry
xoxo”
Ahogyan jobban szemügyre vettem a papírt, észrevettem,
hogy egy kerek kis odaszáradt folt van rajta. Talán egy könnycsepp?
A sorokat még egyszer átfutottam tekintetemmel, s
elkezdett sántítani a dolog…
Harry mindig is egy kis lemezboltban volt biztonsági őr,
és mellékállás képen segített felkészülni a motorosoknak a versenyre. Nem
hinném, hogy olyan kihagyhatatlan állás lehetőséget kaphatott volna. Megértem,
hogyha már nem szeretett volna velem együtt lenni, hiszen két évig kómában
voltam, az sem volt biztos, hogy magamhoz fogok térni egy nap… de legalább az
igazságot írta volna le számomra. Mindig őszinték voltunk egymással, nem értem,
hogy ez a hirtelen hazugság, hogy pattanhatott ki az elméjéből.
Leraktam a levelet az asztalra, majd letöröltem a szemem
sarkából a könnyeket. Anne átsétált mellém, majd rám mosolygott.
-Azonnal ki kell repülnöm Amerikába.-jelentettem ki.
-Kicsikém, szerintem ez nem túl jó ötlet.-húzta a száját
Anne.
-Nem érdekel.-rántottam vállat.
Felálltam, majd a bőröndömhöz vánszorogtam. Anne
tiltakozott, de nem tudtam vele foglalkozni. Hívtam egy taxit és a házamhoz
vettem az irányt. A bőröndöm nehézkes volt, és sétálni is csak nehezen bírtam.
A lábaim hamar fáradni kezdtek, de
szerencsére hamar felértem a 3.-ra. A kulcsot Anne átadta még a házában, így
nem kellett túl sokat vacakolnom. Kezem kissé remegett, így nehezen találtam be
a kulcslyukba. Az ajtó kitárult, és óriási rend fogadott. Ekkora tisztaság
talán azóta nem volt itt, mióta Harry-vel megvettük magunknak.
A laptopom az íróasztalomon volt, mint ahogyan 2
esztendeje is. A szemem könnybe lábadt, ahogyan arra gondoltam, hogy talán
sohasem találhatom meg újra Harry-t. Semmi elérhetőséget nem hagyott maga után,
ami még nagyobb fájdalmat okoz. Talán már nem akar látni, de nekem muszáj lesz
kiderítenem az igazságot. Miért hazudott nekem?
Túl sok kérdés, amire talán soha nem kapok választ.
Amerika óriási, kizárt, hogy megtaláljam Harry-t… de tudnom kell az igazat.
A telefonomért nyúltam és Harry-t tárcsáztam...
Persze,
hogy számot változtatott..
Egy elégedetlen sóhaj hagyta el a számat, majd a
laptopomhoz sétáltam. Leültem elé a székembe, és pár másodpercig csak ültem.
Hiányzott már ez a ház…
Óvatosan felnyitottam a laptopot és letöröltem a
billentyűzetéről a port. Bekapcsoltam, majd felléptem facebookra. Rengeteg
kedves üzenet fogadott, és néhányan megírták, hogy sajnálják a családomat.
Egy-két ember megajándékozott egy-egy R.I.P. felirattal is, mire szemöldök
ráncolva kiléptem inkább.
Ekkor megláttam egy új, nem ismerős Word dokumentum
nevet. Rákattintottam, majd pillanatok alatt meg is nyitotta a laptopom.
Elszörnyedve néztem, ahogyan tudatmódosító szerek nevei,
fajtái, besorolásai és árai voltak feltüntetve. A laptopomat lecsaptam, majd
ijedten felpattantam a helyemről.
Miért lettek volna drogok abban a dokumentumban?
Ki írta bele?
Nekem nem volt rá alkalmam, de ezen kívül csak egy valaki
fér hozzá a géphez…
Harry.
De az lehetetlen. Világéletében ellene volt mindenféle
kábítószernek. Biztos, hogy nem ment volna bele ilyen piszkos ügyekbe. Maximum
az egyetemen szüksége volt rá egy feladathoz. Igen, csak ez lehet.
Unottan kisétáltam a konyhába és csináltam magamnak egy
bögre kakaót.
De hát miért nem hagyott semmi jelet maga után? Valami
apró nyomot, amivel a nyomára találhatnék.
Fel-alá kezdtem járkálni a házban. A bögrémet leraktam az
asztalra, majd a könyvespolchoz sétáltam. Felemeltem néhány könyvet, és az
egyikből kiesett egy papírdarab.
Egy
repülőjegy Atlantába…
Ezek szerint járt már ott. Idegesen lapozgattam a
könyvet, mire egyre több repülőjegy bukkant elő, és valamiféle fehér por is.
Csalódottan és fájdalommal teli szívvel a falhoz csaptam a könyvet, majd
zokogva összerogytam.
Miért
hazudott nekem?